Olykor a Sors újrahangolja az életünket...
Veled mi történt az elmúlt hónapokban? Neked mi minden változott az életedben? Születtek Benned új felismerések? A változást kedveled, vagy az állandóságot?
2017 júniusában egy asztrozófus előadásán voltam, és ő arról beszélt, hogy az elkövetkezendő 2-3 évben gyökeres átalakulások lesznek világunkban. Én úgy veszem észre, hogy áthangolások...
A Te életed, hogyan hangolódik át?
Én magam 2013-tól aktívan veszek részt segítőként, és 2017-ben úgy éreztem, életem ezen szakasza talán lezárult. Azonban ahogy telnek a hónapok, ráébredek, hogy nem teljesen ez Isten (az Univerzum, a Forrás) szándéka velem, hogy magam mögött hagyjam azt, aki eddig voltam... Csupán áthangolódik az utam, és én magam is...
Amikor benne vagyunk a "régi" kipucolásában, bizony nem mindig komfortos érzés. Mint egy nagy takarítás otthon: rendetlenség van, egyre nagyobb a kosz az elhúzott bútorok mögül felbukkanó porcicáktól, pókhálótól. Úgy tűnik, és igaz is, sokkal nagyobb a káosz, mintha inkább meg sem mozdítottunk volna semmit. De már visszatologtani nem szeretnénk, amit elmozdítottunk. Végülis, ha már megmozdítottuk, akkor menjünk tovább, mossuk fel, porszívózzuk ki, lomtalanítsunk. Lehet napokig, lehet hetekig tart.
Éppen így van a lelkünkkel is... A lakásunk a lelkünk kivetülése...
2018 júniusában (egy évvel később az előadáshoz képest) Dominikán voltam. Nagyon különleges volt számomra ez az utazás, tudtam, hogy valami át fog alakulni bennem. Bizonyos kristályaimat, akikekkel együtt dolgoztam évekig, el kellett vinnem, és az óceánba visszahelyezni őket. Hazavittem őket... Ahogy a lélekrészeimet is. Vagy éppen visszamentem egykor, valahol és valamikor lehasadt lelkemért...
Amikor visszatértem Dominikáról, megjelent minden szinten az igény, hogy átrendezzem a lakásomat. Előkerültek régi jegyzetek és feljegyzések, az egykori Merlin-Iskola tanításai, a közvetítések és csatornázások feljegyzései, az elmúlt évek szellemi adományai. Sírtam... potyogtak a könnyeim...
Isten soha nem akarta, hogy abbahagyjam azt, amit évek óta csinálok, és az aki vagyok, annak sosincsen vége... Csupán újjászületik, átalakul, hogy még tisztább, még fényesebb legyen... mint egy gyémánt...
A segítőim, a mestereim sosem távolodtak el tőlem. Türelemmel és szeretettel várták végig az áthnagolásomat... hogy békében és önfelismerésben érkezhessek meg egy újjászületett feladatba... a régi újba... mint a spirál, ami mindig ugyanaz, mégis minden fordulatnál jelen van az újjászületés...
Te milyen önfelismerésekbe kerültél az elmúlt hónapokban?
Hogy mi történt 2017 és 2018-ban velem? Én úgy érzem, saját utamhoz képest, saját létezésem fonalán, az újjászületésben egyfajta dimenzióváltás történt... mint nézőpont váltás...
Ennek meg kellett történnie, hogy úgy mehessek tovább az úton, ahogy a bennem élő Isteni választja. Az Isteni, mint belső erőforrás.
A belső erőforrásunk felfedezése, az önmagunkkal való találkozás, a kapcsolódás önmagunkhoz. Milyen a kapcsolatod önmagaddal? Olykor szükséges a szövetséget önmagunkkal újraépíteni, megerősíteni. Tisztázni, merre is tartunk. Mi is az irány... Mi az, amit szeretnénk teremteni, alkotni... Ó igen, ez történik most: kifordulunk a múltból, és átfordulunk a jövőbe. Egyre többen érezzük, hogy már nem számít mi volt. Csak az számít, hogy itt és most mi a gondolat, mi az az új, amit teremtünk...
És akkor ott a több éves jegyzeteim felett, könnyeim potyogása közepette felkacagtam, és hangosan, gurgulázva nevetve, mint egy gyermek, láttam Isten szándékát bennem... Láttam végtelen szeretetét felém, gyengédségét, ahogy mint óvó szülő vezet engem... Ide, most, ebbe a pontba: az újba, az új teremtésbe, és ennek segítésébe mások életében... Újító vagyok, a megújúlásban segítek... Indigó vagyok: eddig a múltat oldottam, és most új jövőt építek... újabban ebben segítek...
Neked is, ha szeretnéd... ha úgy érzed, belefáradtál a régi játszmák ismétlődésbe, és újat szeretnél teremteni. A múlt helyett az új jövő építésével dolgozunk. Dolgozok Veled, ha szeretnéd, és megtanítom Neked, ha szeretnéd, hogy Te is segíthess másoknak. Itt állunk az új világunk küszöbén... Én úgy döntöttem, nem csupán belépek az új világomba, hanem el is kezdem végre élni... eddig csak bámészkodtam... itt az ideje, hogy Isten és a Vezetőim, Mestereim szívébe én is örömöt adhassak: "...megértettem... és megteszem..."
Még mindig, és már megint, és folyton építem a Krisztus-Hálót... Ezért vagyok itt...
Folyt.köv.
Vaktor Orsolya
