"Y" generációs vagyok...indigó vagyok...
másképpen gondolkodom, másképpen működök...
Csodálatos Univerzumban élek, ahol mindenki Isten Gyermeke, és mindenki szabadon választhat, hogy ki milyen életet játszik... A szeretet tiszteletre és elfogadásra tanít...
Imádok olvasni, mindig is "könyvmoly" voltam, büszke vagyok rá... A könyvek elvezetnek engem izgalmasabbnál izgalmasabb világokba, pillanatok alatt "időutazóvá válok, és lényemmel teleportálok"... Az olvasás is egyfajta meditáció...
Amikor kikerültem a munkavilágába, olyan könyvek kerültek a kezembe, melyek olyan gondolatokat közvetítettek felém, melyek hiányt és űrt töltöttek fel és ki bennem. Azon tűnődtem, ezekről a tanításokról miért nem halottam az iskolában?
Energiáról és vonzásról volt szó, a gondolatok és az érzések teremtő erejéről. Saját alkotó működésemről...
WOW! - gondoltam... Ennyi, és akkor már csinálhatom is...
Ám, rá kellett döbbenem, hogy azért ettől egy kicsit összetettebb ez a művelet, és így lesz művészet:
Kalandos utazás kezdődött 12-13 évvel ezelőtt, hogy megismerjem saját tudatalatti működésemet. Hiába írogattam a vágyaimat, ha mélyen bennem valami láthatatlan erő szabotálta a folyamataimat. Így kezdődött egy spirituális utazás saját világaimban, hogy összeszedjem a lélekrészeimet, önmagamat, a magomat...
12-13 év után ismét a kezembe kerülnek eme könyvek, melyek arról szólnak, hogyan teremthetek magamnak olyan életet, melyre szívemből vágyok. Ráébredek, szabad vágynom, mert ez életenrgiát ad. Ráébredek, az, hogy többre vágyom, nem azt jelenti, hogy ne lennék elégedett azzal, ami most van. Ráébredek, mennyire hálás vagyok mindenért és mindenkiért, aki jelen van az életemben.
Végtelen szeretet áradást érzek kívül és belül...
És akkor kezdem (!), de csak kezdem megérteni azt a csodát, melyet ezen könyv szerzői megosztanak velem, velünk... A szeretet teremtő erejét...
Majd megszületik bennem az újabb vágy, miszerint szeretném azt játszani, hogy egy olyan világot teremtek, ahol az emberek kreatívan alkothatnak, ahol szeretetben, egymást nagyrabecsülve élhetünk... Igen, tudom, hogy idealista vagyok. Talán kicsit bolondosan álmodozó és örök optimista. Mégis hiszem, és tudom, Isten így nyilvánul meg rajtam keresztül.
Hiszek a szeretetben, és abban, hogy hozzájárulás lehetek más emberek Isteni megéléseinek.
Nekem ma már erről szólnak ezek a könyvek.
Minden, ami abban segít, hogy minél nagyobb szeretetben jelen lehessek az itt és a mostban, az nekem jó. Ezt választom. Ami elszakít a jelenem szeretet ferkevenciájától, azt nem választom. Már nem a múltban élek, alámerültem, és éppen újjászületek.
Ebben a világban szeretném a békémet és az egynesúlyomat megtalálni, már nem vágyok sehova máshova, semmilyen másik időtérbe, mert megérkeztem az itt és a mostba...
Isten legnagyobb ajándéka számomra a jelenem... az itt és a most... Ez a világ, melyben egyre tudatosabban élhetek, teremthetek, és azt a tudást tovább adhatom a gyerekeimnek, és a szeretteimnek, a környezetmnek...
Már nem akarok megmenteni senkit, mert senki sincsen elveszve, mert mindig is Istenben éltünk, élünk, és fogunk élni...
Isten maga az energia, a szeretet, a léleg (lélek) - zet, a gondolat, az érzés, a testünk csodája, maga az élet, a létezés...Igen, a testünk is Isteni, az anyag is Istentől való, a test működése, az egésznek az összhangja, harmóniája... része a Hármasság Szentségének...
Bizony, éppen átalakul az Isten-kép...
Az a szép ebben, hogy nem külső kényszer hatására, hanem az Univerzum végtelen türelmében, mindannyian magunk ébredünk önmagunkra.
Így spirálban fordulva, közösséget építek: olyan közösséget, ahol az egyediség és az egyéniség érték. Munkahelyet teremtünk, dolgozunk, pénzt keresünk (kapunk), közben szeretünk, nagyrabecsülünk, értéket képviselünk és értéket közvetítünk. Építjük a szeretethálót...
Az elmúlt hónapok az újjászületésről szóltak, újabb és újabb könyveket olvasva, emelkedve a függetlenségbe, a szabadságba...
Kettő utat mutattak a könyvek... mosolyogva nyugtáztam magamban, éppen ezen a két úton járok: megbékélek a jelenemmel, a vörösömmel, a gyökércsakrámmal: békébe és egyensúlyba, harmóniába kerülök a pénzzel, az életerővel, újra építem a kapcsolatomat a pénzzel, az anyagiakkal, az anyaggal, a vörössel, mert ez az alapja az egész felemelkedésnek. Amíg az anyagot nem tekintem az Isteni részének, addig nem lelhetek rá a Teljesség csodájára. Egyensúly. Sem nem fölé, sem nem alá helyezkedve.
Hosszú volt az út, azt hiszem. Bár valószínűleg ez is csak nézőpont kérdése.
Sok-sok meditáció vezetett idáig. Továbbra is mindennap meditálok, és mindennap tisztítom az energiámat.
Ahogy újra olvasom a régi könyveket, látom, éppen erről szólnak. A belső egységről, a belső békéről, harmóniáról, egyensúlyról. A függetlenségről, a szabad szárnyalásról...
Ez nekem a hálózatépítés, a szeretetháló építése. Mindig is ezt csináltam egész életemben. Közösségeket építettem, ahol újenergiás értékek kerülnek előtérbe: tisztelet, méltóság, egymás és önmagunk megbecsülése, önértékelés, jellemfejlődés...
Mentorhálózatot működtetek, ahol a fent írtak kerülnek fókuszba.
Lehet, vannak, akik nem feltétlenül tudják befogadni, vagy értelmezni, hogy lehet az, hogy az elmúlt évek spiritualitása után, most üzleti dolgokkal, és anyagiakkal foglalkozom.
Úgy lehet, hogy nekem ez egy és ugyanaz. A való spiritualitás a jelen, az élet, amiben vagyunk, abban a lehető legnagyobb harmóniában és örömben élni. Az öröm és a szeretet az, ami az egyensúly, és mindannyian különböző módon éljük meg. Én így.
Jelenem legnagyobb csodája ebben a világban megélni a teremtő erőt szeretetben, másokat emelve, önmagamat emelve, élményeket és nevetést teremtve...