Némán a sötétben... ismét egy hajnal... ahogy régen...

Évekkel ezelőtt kezdődött, idő-otthonommá váltak a hajnalok. Csendességében lehulltak a misztérium fátylak, és olyan világokba vezettek el a napok kezdeteinek energiái, amelyeket úgy szerettem, s úgy hiányoztak. Világok, ahol inkább voltam otthon, mintsem a jelenemben. Aztán idővel később e világok megtanították, hogy ők az én jelenem, és mindig is otthon voltam, soha semmikor nem voltam azon kívül. S ekkor lebegtem az álmaimban, lebegtem a valóságomban, mert nekem más lett a valóság. Tudtam, hogy több valóság létezik egymás mellett, és tudtam, hogy mindannyian szabadon választhatjuk meg valóságunkat...

Míg nem 2016 őszén, egy lila fényű hajnalon, morózus belső hang ébresztett, kedvesen, mégis határozottan...

- Ébredj, új feladat vár... - halottam a gondolatot önmagamban és magam körül. 

Tudtam ezt én, mert Ő már felkészített rá, hogy változnak az időterek, hiszen véget ér egy 9-es ciklus, és egy új ciklus indul. Tudtam, hogy változnak az energiák, mint minőségek, mégsem sejthettem azt, ami azóta történt. 

- Készen állsz a változásra? - suttogta körülöttem.

- Igen, azt hiszem - válaszoltam. - Úgy értem, én kértem a változást. Illendő rá készen állnom. Minden megismerés ebbe a pontba vezetett, hogy ráébredjek, hol tartok, mi a történetem eddig, mit hoztam magammal ebbe a jelenbe. Felfedezem a saját gondolataimat, érzéseimet, megismerem önmagamat. Megváltozik a kapcsolatom önmagammal...

- Ez kulcs-kérdés... - válaszolta halkan, lágyan. - A kapcsolatod önmagaddal, a kapcsolatod az emberekkel, a kapcsolatod a szerelemmel, a kapcsolatod a pénzzel, az anyagiakkal, a kapcsolatod a testeddel... Ez mind-mind változik. Egyre többekkel történik meg ez a folyamat, mert egyre többen választják az ébredést. Újabb energia-hullámok érkeznek az ébredésben. Aki  visszaveszi a tudást önmagáról, aki emlékszik ismét önmagára, önmaga lélek-történeteire, ő már nem lesz az, aki azelőtt. A tudás önmagadról megváltoztat mindent a világodban. Megváltoznak a gondolataid, az érzéseid, ezáltal a rezgéseid. Minél inkább felülemelkedsz a múltad történetein, magad mögött hagyod őket, képessé válsz a történeteid elengedésére, annál inkább képessé válsz az új befogadására. Az új energiák visszakapcsolják a szétesett Isteni Egységet az emberi létben. Az ember elszakadt a múlt örvényeiben Isteni Szentségétől, hármas egységétől. Elszakadt a lélek és a test Isteni kapcsolata. A testre porhüvelyként tekintettek, ami minden rossz forrása, és haszontalannak titulálták, és minden áron meg akartak szabadulni tőle. 

- ...és aminek ellenállunk, az fogva tart... - hümmögtem. - Igen, ezt megtanítottad nekem. 

- Az új ciklusban meggyógyul a lélek és a test kapcsolata. A felsőbb csakrák visszakapcsolódnak az alsóbb csakrákhoz. Az Aranykorban az egyensúly kapja a főszerepet. A test nem porhüvely, hanem ez Egy-ség része. Minden gondolat, minden érzés bele van kódolódva a testbe. A sejtek maguk a gondolatok és az érzések. Az idegrendszerhálózat, az aura, a fénytest energiaszál-hálózata. Új evolúciós lépés előtt áll az emberiség. A következő ciklusok a test átlényegítéséről szólnak. A test része a teremtésnek. Ahogy teremt a gondolat és az érzés, úgy teremt a test is. A sejtek rezgései ugyanúgy energiakibocsátásban vannak. Hamarosan megszűnik a betegség, mint fogalom, ahogy már most is kopik ki a társadalomból. Nem létezik betegség, mint kívülről jövő támadás. Minden állapot, akár testi, akár lelki, akár mentális szinten, belülről fakad. A test egy csodálatos jelzőrendszer. Ahogy egyre több múltbéli megrekedés oldódik ki mentális és érzelmi szinten, úgy egyre felszabadul a test is, a sejtek is. Ahogy a lélek visszatalál az öröklétbe, mint időtlen és teretlen energiatérbe, úgy a test is egy újenergiás testté alakul át. Sokkal éteribb, könnyebb és finomabb lesz. Hiszen a test is őrzi a múlt emlékeit, a múlt örvényeit. Ahogy a lélek kiemelkedik a múltból, úgy a test is. 

Elkerekedett szemekkel bámultam magam elé: - És akkor örökké ebben a testben leszek?

A Lila Fény kedvesen körbeölelt, mintha mosolygott volna...

- Emlékszel azokra a tanításokra, amikor sokkal könnyebb, finomabb volt a test... így könnyebb használni is ezt az adományt... A fájdalom és a félelem, a harag és a düh nehéz, méreg. De ha ezek a diszharmonikus érzések a sejtek rezgéseiből kivezetésre kerülnek, akkor test többé nem egy nehéz energiatér/test, hanem éppen olyan könnyűvé válhat, mint egy szeretet-gondolat. 

- Na, ezt az emberek nem fogják elhinni! 

- És Te elhiszed?

Ó, de betalált... Olyan jól irányzott kérdései voltak mindig a Lila Fénynek, az én Mesteremnek. Mondatai, kérdései telibe találták mindig a szívem. Nem volt menekvésem. Ő látott engem. Előtte nem volt titok. Tulajdonképpen a titkaimat mindig is önmagam előtt volt szükséges feltárni. Mintha rajtam kívül az egész Univerzum ismerte volna a titkaimat... Önmagam előtt voltam önmagamnak egy nag ytitok, amit csakis én fejthettem meg...

- Átmeneti időszakban van az emberiség - folytatta. - Vannak, akik már emlékeznek, vannak, akik még nem. Vannak, akik még most emelkednek ki a múlt örvényéből, és vannak, akik már az új energiákkal kapcsolódnak. Ennek van itt az ideje. Az emberiség hullámokban ébred. Hullámokban történik az evolúció. Mindig lesznek, akik a többiek előtt járnak pár lépéssel. Őket mindig bolondoknak tartják. Mindig. Ők az újítók. Ők a felfedezők, ők a feltalálók. Az emberek azt hiszik, csak az létezik, amit ők ismernek, vagy amiről hallottak. Ám, attól, hogy a gyermek még nem tud olvasni vagy számolni, bizony a könyvek léteznek, a matematika létezik, a fizika létezik...

- Jó, értem. Megint legyek én a bolond? - dünnyögtem.

- Mindig is az voltál... egy bolond lány... - simogatta meg az arcomat a Lila Fény. - A jó hír az, hogy most egészen sok "Bolond" él a Földön, mint újító, mint változtató, mint felfedező. Érkeznek az újabb és újabb generációk, akik már más frekvenciákon vannak, másképpen gondolkodnak, másképpen éreznek. Ez maga a fejldés. A fejlődéshez szükségszerű, hogy az új generáció más attitűdökkel legyen jelen. Ha mindent mindig ugyanúgy csinálunk, hogyan lesz változás, fejlődés? Az emberiség itt áll az evolúció újabb kapujában. A tudomány lekövette az eddigi fanasztikumokat, a tudomány a fantasztikumokat bizonyította, realitássá transzformálta. A racionális és az irracionális összetalálkozik, egybeolvad. Attól, hogy erről valaki nem tud, az nem azt jelenti, hogy nem is létezik. Egyre többen tudnak, mert tudni akarnak. Ma már csak az nem tud, aki nem akar tudni. Nagyon-nagyon sok "Küldött" él a bolygón, akinek az a missziója, hogy a tudást elhozza, lehozza, megfűzze, lehorgonyozza; mindegy minek hívjuk. Persze mindig is szabad választás volt a tudás befogadása. Nagyon sok ember bizalmatlan és hitetlen. Sérült a hit és a bizalom. Ám, ahhoz, hogy a lélek visszakapcsolódhasson a Teremtő Forráshoz, a hitnek és a bizalomnak szükséges visszaállnia az egyensúlyba. 

- Tehát... - hunytam le a szemem magamat megadva és átadva az új energiáknak... - Következik a test emelése. Sosem érdekelt különösebben egy reál tantárgy sem. Sem a matek, sem a fizika, sem a biológia, sem a kémia. Az utóbbi éveim pedig mégis végig erről szólnak... Akkor miért nem vittél jobban bele gyerekként ezek tanulásába?

- Mert akkor most nem lennél képes hallani a belső hangodat! Annyi hiedelmet vettél volna be, másoltál volna be, hogy most képetelen lennél a belső hangra figyelni. Folyton blokkolnál a tanultak skatulyáiban. A legjobb, ami történhetett veled ez ügyben, hogy semmilyen nézőpontod, semmilyen következtetésed és elvárásod nincsen erről. Így szabadon láthatsz. Haszontalan idő lett volna az utad során eme hitrendszerek lebontása...

És ekkor Ő megmutatta nekem, hogyan épül fel a test egy sejtből, megmutatta a test működését, a mentális és érzelmi tér összefüggéseit a testtel. 

- Mindent megtalálsz már a tudományban - suttogta. - Ezeket a felfedezéseket már régen megtette a tudomány. Ott van a szemetek előtt. Kinek van szeme látni, kinek van füle hallani? Az irreális egybeolvad a reálissal... A test több, mint porhüvely. Ő egy finom szerkezet, mely segíti és támogatja a létedet, és az életedet. A test a teremtés része. Minden kódod, minden tudásod benne van. Az Akasha Krónika benne van a sejtekben. Ő a tudás-könyvtárad. Minden sejtedben benne van minden emléked, minden történeted, minden gondolatod, minden érzésed. Ha ezek diszharmonikusak, akkor ahogy sérül a mentális tér és az érzelmi tér, úgy sérül a sejtállomány is. A 12 szálú DNS azért sérült meg, mert a karma-örvény mentális és érzelmi sérülései roncsolták a sejteket, és a kromószómákat. Ahogy most visszaállhat a mentális és érzelmi egynesúly, úgy állhat vissza a sejtek egyansúlya. Az egész-séges test nem öregszik... Nincs idő... Nincs elmúlás... Ez lenne a feladat. Készen állsz?

Ismét csend vett körbe a Kos Telihold hajnalán... A Kos a vörös, az egyes, az anyag... újjászövődik az anyaggal való kapcsolatunk... A vörös az alap csakránk, mindennek az alapja. A vörös a biztonság. A bizalom. Vajon mennyire bízunk önmagunkban, az Én-ben - a Kos analógiája - ? 

- Nem tudom, hogy képes vagyok-e rá? 

Ő mosolygott: - Hallod magad? Éppen ide világít be a Kos Telihold... Felmered-e vállalni a láthatatlant, hogy láthatóvá váljon? Van-e bátorságod önmagad lenni? Milyen a kapcsolatod önmagaddal? Miért rendeled önmagadat mások véleményének függvényébe? Hol és mikor szakadt meg a kapcsolatod önmagaddal? Mikor lett fontosabb más véleménye, mint az, amire Te vágysz? Mikor hitted el, hogy mit lehet és mit nem lehet? Te mag-ad vagy a világod teremtője... Íme a Kos Telihold ajándéka...

Írta: Kristályfény33 dr. Vaktor Orsolya