Halkan susognak a fák lombjai,

Visszafogadnak Avalon lányai és fiai…

Amikor ősi emlékeinek felszínre kerülnek,

S mi emlékezni kezdünk a történetünkre…

- V. O. -

Sokszor hallom, amikor azt mondja néhány ember, hogy milyen jó lenne emlékezni…

Az emlékezés az elmúlt életekre, lehet, tényleg nagyon izgalmas. Kilenc évvel ezelőtt olvastam Szepes Mária néni Vörös Oroszlánját, és én is rendkívül izgalmasnak találtam a főhősünk kivételes képességét, miszerint emlékezhet előző életeire. Lehet, hogy elég volt kíváncsinak lennem e képesésgre, mert az elmúlt kilenc évem az emlékezésről szólt…

Ma már úgy látom, az emlékezés felelősségteljességet kér annak szívtéől, akinek feltárul az Akasha. Az elmúlt kilenc évben igencsak sok megrekedés jött felszínre. Látni, érezni, kinek, hol, mikor, milyen fájdalomban hasadt le a lélekrésze, és azóta is annak örvényében, színházában kering…

2013-ban mikor az én utamon is elkezdődött a közvetítések sorozata, Atlantisz és Lemúria volt az első időtér, ahova az energiák elvezettek. Hamarosan pedig Avalonba. Mintha még mindig ott lennénk, és az ott felborult egyensúlytalanságok egynelítődnek ki. Elcsúszások, tudatsüllyedések. 

Atlantisz Kristály-társadalom volt, ahol mindannyian egy kristály-háló részei voltunk. E kristály-háló egy robbanást élt meg, és megszakadt a háló. Ez talán így - egyébként mindent le is ír-,  lehet üres mondatnak tűnik. Az elmúlt kilenc évben az energiák megtanítottak analógiákban és metaforákban látni, érezni. 

A létezésünk létsíkjai nem idők és helyek, hanem tudatszintek. Az, hogy hol, mikor, hogyan élünk, a tudatszintünktől függ. Minél tisztább a tudatosságunk, annál (mi lineárisan gondolkodva úgy mondjuk) magasabb minőségben élünk. És ez nem csupán az anyagiak függvénye. Természetesen nem a vagyonától lesz valaki magas tudatszinten. 

A szeretés semleges origó energiája az, ami a tiszta tudatosságunkat jelölheti. 

A szeretésről alkotott sztereotípiáink is leomlanak idővel, a hitrendszereink a szeretetről feloldódnak. Ma sokan úgy élik meg a szeretet, vagy akár a szerelem energiáit, hogy annak nevében követelőznek, ragaszkodnak, alá- vagy fölérendelődnek, megalázkodnak… stb. 

A semleges origó szeretésben szabadság van, a másik kölcsönös tiszteletben tartása, semmilyen ragaszkodás, megalázkodás nincsen benne. Persze nincsen gőgösség sem. Hogyan is lehetne ott  kölcsönös tisztelet, megbecsülés, önértékelés és a másik megbecsülése, ha bárkinek is meg kell alázkodnia ahhoz, hogy valaki vele legyen? Látszólag, kívülről vannak együtt? 

Türelemre, és végtelen szeretetre van szükség, hogy a szeretet-sebek begyógyuljanak, a ragaszkodások, mint karmikus illúziók feloldódjanak. A megkötő szeretet karmikus sérülés alapú. Amikor a karmikus-seb begyógyul, minden újrarendeződik, és új élethelyzetek látnak napvilágot.

Átalakul a szerelemről alkotott sztereotípia is: a szélsőséges szenvedélyek viharából visszakerülünk az origóba. A szerelem feltöltődik békével, és az ellentétességből kiegészítő minőségek születnek. Az ellentétesség harcot hordoz magában, ahol egyik vagy másik alá vagy fölérendelődik. A szerelem ősi erő, az egyik olyan erő, amiben nagyon sokan sérültek meg. A szerelem ősi elem, az “ötödik elem”, melyet ha nem vagyunk képesek egyensúlyban tartani, ereje magával ragad. Gyönyört és nyomort egyaránt ad. A szélsőségek. Amíg nő és férfi harcban állnak a belső tudatban, a lélek mélységeiben, addig a felszínen is a szenvedélyek vihara mutatkozik meg. Ám az egyensúlypont csendes, szelíd…

Kíváncsiak voltunk?

Szerettük volna megtapasztalni milyenek az izgalmak?

Kíváncsiak voltunk, milyen embernek lenni?

Milyen érezni?

Milyenek az érzelmek hullámai?

Ó, hát úgy tűnik… 

Hullámok… hol fent, hol lent… mint a delfinek… magasra ugranak, majd a mélybe merülnek… 

A delfineknek él az a képességük, hogy visszarendeződnek az origóba. Nem veszik túl komolyan a nagy hullámokat sem, sem a fenteket, sem a lenteket… csak játszanak.

Ebben az életünkben, ebben az időtérben abban a csodában lehet részünk, hogy emlékezhetünk. Emlékezhetünk a játékosságra, a könnyűségre. Emlékezhetünk a teremtés csodájára, a létezés örömére. Emlékezhetünk az álomra, az univerzum álmára, akik vagyunk. Élővé válhat bennünk ismét Atlantisz, Lemúria és Avalon magasabb, tiszta szeretés oktávja, amikor még egységben és egész-ségben voltunk… Felébreszthetjük magunkban azt a finomságot, azt az éteriséget, amely a miénk. Abban a csodában lehet részünk, hogy úgy élhetünk, mint St. Germain mester, vagyis képessé válhatunk egy magasabb tudatossági szinten átlényegíteni a testünket is. Megadatik, hogy testünk rezgéseit felemelhessük egyre magasabbra, így testünket is kivéve az idő örvényéből. Ahogy feloldódnak a mentális és lelki karmikus blokkok, sérülések, úgy sejtszinten is megtörténik az átlényegülés. Egyre egész-ségesebb lesz a testünk. Amikor a testünk is egész-séges ismét, akkor sejtjeink és kromoszómáink már nem roncsolódnak, és testünk így nem öregszik. Úton vagyunk. Történik. Újraépül a kromoszóma és DNS spirál. 

Annyi csoda történik bennünk és körülöttünk. Ám különböző tudatszinten mást és mást érzékelünk a világból. Más filmet nézünk. Az Isteni Forrás tökéletes terve szerint a világok összeérnek, és hatást gyakorolnak egymásra. Nem egymással kommunikálnak, mert nem értik egymást, de az energia hat ide és oda. Ahogy nem egy a kommunikációs csatornája az egyetemista professzornak, és még a kisiskolásnak, vagy a felnőttnek és a gyereknek, úgy a különböző tudatosságok is elkommunikálnak egymás mellett…

Semmi baj… más világban élünk...

Jól van ez így, mert a világ így kerek, ez egy ilyen bolygó, ahol sokan vagyunk…

Egyszerűen érdemes ezt tudomásul venni. Majd tovább lépni. Hagyni, hogy az energia elvégezze az átalakító feladatát magától… 

Ébresztjük lelkünkben a MAG energiát, az Isteni Forrás energiáját. Újra kapcsoljuk magunkat MAG-unkkal, vagyis a bennünk élő Istenivel, a “vagyok, aki vagyok” állapotunkkal.

E pontban megszűnnek az ítélkezések, feloldódnak a sztereotípiák, nincsen elvárások és következtetések. Nincsenek skatulyák, és társadalmi konvenciók. Nincsenek feltételek és feltételezések, nincsenek miértek, ok-okozatok. Elfogadás és befogadás van. A tiszta szeretés. A beáramlás, majd a kiáradás, és ismét be, és ismét ki… Jin és Jang egymásba olvadása, majd kettéválása…

Ez a létezés. A nő és a férfi energetikai játékossága, boldogsága, szerelme, otthona. 

Atlantisz óta a kettéválás történt. Atlantisz azaz időtér, ahol a Lélek leválik az egységről, ahol kíváncsi, ahol tapasztalni akar… Az Egylélek kettéhasad…

És most, amikor fordulunk, Jin és Jang hazatér… a Kozmosz Otthonba… Elkezdődött a befeléáramlás, az egybeolvadás… szellemben, lélekben és testben…

Éppen a szemünk előtt folyik… 

Közvetítette: Kristályfény33 dr. Vaktor Orsolya

Atlantisz, Lemúria, Avalon energiaterében meditálunk, és tudatosságunkat ébresztjük eme hétvégén, augusztus 26-27-én: 

http://vaktororsolya.blog.hu/2017/08/10/oszi_kurzusok

• ikerláng energia gyógyítása
• Jin és Jang egynesúlya, békéje, öröme és szerelme az origóban
• St. Germain alkímia-tudatosság ébresztése
• Krisztus-hálló tudatosságának ébresztése
• őssejt energia aktiválás
• 12 szálú DNS spirál aktiválás
• szív-tudatosság és test-tudatosság egymásmellé emelése
• sejtjeink rezgéseinek emelése

További részletek itt:

http://vaktororsolya.blog.hu/2017/08/16/ebreszd_csillagtudatossagodat_oszi_kurzusok_meditaciok

Szeretettel várlak!

Kristályfény33 dr. Vaktor Orsolya