Sokszor hallani az indigó gyerekekről... Nos, azok az indigók, akikről a könyvek szólnak, mára felnőttek. És a világunk is leköveti azokat a változásokat és újításokat, amit az újenergiás gyerekek hoznak és hoztak magukkal...

Indigó energiában születni azt jelenti, hogy az indigó fénysugár az aurában intenzívebb, mint másoknak. Az indigó szín a tobozmirigycsakra színe, amely a szívcsakrával áll összefüggésben: a tobozmirigy csakra tulajdonképpen egy kristálylencse, amire a szív érzékelése rávetül, és képeket alkot. Valójában nem a tobozmirigy csakránkkal látunk, hanem a szívünkkel - ahogy ezt már a "Kis herceg" is megmondta.

Nos, ez az érzékenység egy evolúciós fejlődése az emberiségnek. Egyre energia-érzékenyebb gyerekek születnek. Mára már indigók nevelnek kristályokat, és tovább a 'mindenféle elnevezések' hullámain...

De mi is azaz evolúciós lépés, fejlődés, ami történik az egyre érzékenyebb új generációs gyermekek érkezésével? 

A SZÁNDÉK változik meg: Összefoglalóan úgy hívnám: ÚJ GENERÁCIÓ. Az új generáció szándéka, a világhoz való hozzáállása, mentalitása, az életről való gondolata, meglátása merőben és gyökeresen más, mint a korábban, az előttük érkezőké. Az új generáció már nem illeszthető bele azokba a kockákba, amiből az előttük érkezők még most törnek ki.

Az új generáció (és itt inkább a 30-as éveik alatt járókat értem - kb. 1990-es évektől született gyermekek) már nem hoz magával karmikus sérüléseket Atlantiszból! Az új generációs gyermekek már nem az atlantiszi karma-örvény energiájában születnek meg!

Ez pedig egy hatalmas ugrás a fejlődésben, hiszen nincsen jelen a tudatalattijukban a hatalom és az uralkodás félelemalapú manipulációs alá- és fölérendelődési játszmája! Ez nagyon-nagyon fontos és meghatározó. Az új generáció már kreatív, önmegvalósító, önkifejező, mellérendeltségben gondolkodik. Azokat az utakat keresik, ahol a belső világuk a leginkább tud kifejeződni...

Az új generáció másképpen látja a világot, és majdnem szószerint így van ez. Nincsen figyelmük a hatalmi játszmákon, tényleg, mintha másik világban élnének. A gondolatuk nem az, hogy mások irányítják az ő világukat, hanem teljes egészében náluk van a világuk irányításának kulcsa és felelőssége. Abszolút megélik a gondolatuk teremtő erejét és felelősségét, nemcsak beszélnek erről, hanem tényleg cselekvésben is vannak. Teljes felelősséget vállalnak saját alkotó és létrehozó energiájukért, és használják a gondolatikat. 

Az új generáció tudatalattija teljesen másképpen működik, nincsenek jelen benne alá és fölérendelődési játszmák, nem érzik magukat bárkinek is kiszolgáltatva, mert a Teremtő energia egynesúlyát élik meg. Nem létezik a tudatalattijukban a vallások által behozott félelemalapú, hatalom-manipulációs aszkéta filozófia. Az aszkétizmus az egyensúly felborulása az Isteni rendben, mert megtagadja a Szent Háromság Anyagi Szféráját. Az aszkéta önmegtagadó és önkorlátozó filozófia az anyagi szféra megtagadásában az Isteni Egység megtagadása. Az új generáció nem önmegtagadó, hanem éppenhogy önmagát kiárasztó, az isteni hármas-egynesúlyban, az isteni hármasság teljességében él.

Az új geneárciónak a tudatalattijában mivel nincsenek jelen az Atlantiszi hatalom-elcsúszás sérülések, így nincsenek elcsúszásban a szellem, a lélek és az anyag isteni egyensúly-szeretésével sem: helyén kezeilk mindhárom fontosságát, értékét, jelentősségét - a teljes isteni mindhárom szférájának létét tisztelik és szeretik.

Az új generációra már nem hatnak a félelmkeltő manipulatív játszmák, egyszerűen tovább mennek ezekből a helyzetekből. Tiszteletben tartják mások játszmáit, de ők semmilyen szinten nem kapcsolódnak ezzel.

Nos, az indigók, akik az 1970-es és 1980-as években születtek tömegesen, ismerik a régi gondolkodásmódot és az újat is. Ezért sokszor elég nagy bennük a feszültség, az ambivalencia. Az indigók a híd az új és a régi között. Mindkettőhöz tartoznak és egyikhez sem.

Ám, egyre többen érezzük szívünkben indigóként is, hogy már lejárt a kifogások időszaka, a cselekvésé az idő. Méghozzá az öröm, a kreativitás, a harmónia, a szinkronicitás, az egyensúly, az emberi létünk élvezetének megcselekvésé, átélésé. Megváltozik az értékrend, változik az isteni hármas-egyensúly értékelése és tisztelése. Az új generáció már nem kíván aszkéta életet élni, mert az új generáció az isteni szeretés-egyensúlyban érkezik a pillanat örömébe. Az új generáció már nem tagadja meg a mostot a jövő illúziójáért. A most a valóság, a jövő illúzió. A jelen-tudat a valóság. Az új generáció tudatában és tudatalattijában a pillanat szeretete van jelen, most szeret, most él, most szereti az istent, és az anyagi létforma, az emberi létforma is Isten teremtése, Isten része.

Az új generáció már nem hiszi azt, hogy ha most önmegtagadásban és önkorlátozásban van, akkor majd valaha jobb lesz, mert jól tudja, csak a most létezik, és a belső világ teremti a külső világot: vagyis aki most nem élvezi a létezés pillanatát, az máshol sem fogja, mert a világ először belül változik, és aztán kívül...

Az új generáció már nem a középkorban él, hanem a valódi új korban: már semmilyen kapcsolata nincsen a középkori vallási "majd a túlvilágon, egy másik világban jó lesz" dogmákkal...

Az új generáció tudatalattija szabad, önszeretésben és a szeretés egységében van jelen, a mostban: a szellem és a lélek szférát nem a testi szférán kívül éli meg, hanem a hármat egyben, egységben, belül, vagyis most éli meg a szellemi szárnyalást, a lélek kretívitását és örömét, és a testiség - mint az energiák alakba és formába rendeződés isteni csodáját.

Az új generáció ajándéka az emberi létnek a kretaivitás, az önkifejezés, az önmegvalósítás, a sikeresség, az alkotás, a változás, a fejlődés, a gyarapodás... a lét és az élet sikere, öröme...

Írta: Vaktor Orsolya

www.vaktororsolya.hu